Versem...

Tudnom kell!

Emberek, emberek,
Mondjátok meg nekem,
Hogyan kell, hogy lehet,
Túlélni az életet!

Rögös az út,
Megpihennék,
De még messze
Van a cél.

Néha futni kell,
Van, hogy elég,
Ha csak cammogsz
Az út szélén.

Emberek, emberek,
Mondjátok meg nekem,
Hogyan kell, hogy lehet,
Túlélni az életet!

Hegyen fel,
Völgybe le,
Szárnyasok a
Felhőkbe.

Szétnézek.
És látok.
Szép világot
Álmodok.

Emberek, emberek,
Mondjátok meg nekem,
Hogyan kell, hogy lehet,
Túlélni az életet!

Emberek, emberek,
Most kell, hogy segítsetek!
Tudnom kell, hogy leghet,
Szebbé tenni az életet!

2018.1.21.   Deáki

Versem...

Egyedül


Rátok néztem,
És figyeltem,
Rátok néztem,
S valamit éreztem.

Láttam én, hogy
Ott nevettek.
Együtt ketten,
Mint egy mesében.

Én meg ültem
Szomorúan,
Elképzeltem
Eddigi múltam.

Rengetegszer
Próbálkoztam,
Sok emberrel
Barátkoztam.

Sokan voltak
Jó barátok,
De egy idő után
Mind leváltott.

Nincsen nekem,
Jó barátom,
Egy jó társ
Nekem csak álom.

És most ahogy
Az idő múlik,
A cimbora
Jobban hiányzik.

Most rátok nézek,
És figyelek,
Rátok nézek,
S sírnom kell.

Mert ti ketten,
S én egyedül.
Az élet útján
Végtelenül.

Versem...

Barát

Vannak olyan emberek,
Kikre mindig szamíthatsz,
Ott van melletted,
Jóban és rosszban.

Ha éppen szomorú vagy,
Ő rögtön megnevettet,
S ha jó a hangulat,
Ő is boldog veled.

Kedves és megértő,
Erős és nyugodt,
S ha mellette vagy,
Elszáll minden bajod.

Meghallgat, szeret,
S melletted áll,
Ő ritka ember,
Mert ő a Jó Barát.

2018.1.18
Donovaly

Versem...

Téli táj

Futnak a fák,
A bokrok és
Az oszlopok,
Oly gyönyörű e táj.

Hullik a hó,
Óriási
Hópelyhekben,
Szép nagy hótakaró.

Ici-pici
Lábnyomok,
Itt-ott apró
Mancsok,
Téli idő így hív.

Szép határban
Az őzek
Nagy csapata
Vidáman
Szaladgál.

Futnak a fák,
A bokrok
Mind elsietnek,
Elsiet a tél,
S jön a nyár.


2018.1.14.e
Sellye-Bestercebánye
(vonatút)

Versem...

MAGYAR remény

Dúltak szörnyű háborúk,

szólt sok idegen ágyú,

s jött ezerkilencszázötvenhat,

és ez még csak egy évszázad. 

Mennyi bút és mennyi bajt

élt már itt meg a magyar,

Szenvedett a szabadságért,

Háborúban cibálték szét.

Lepte tatár, járta török,

sírtak mind a régi rögök,

De mégis van a világban,

magyar szó és magyar hang.

Most még él, még nem halt ki,

Van esély megmenteni,

Lehet talán még nagy nemzet,

S megtörjük a hosszú csendet.

Magyar zászlót büszkén lengess,

Szellő kel a fenyves mellett,

S lelked szóljon, kiabáljon,

Honfiérzés így tápláljon.

Tudja meg az egész világ, 

Kinyílott a magyar virág,

Új erőre kapott minden,

Több akadály nagyon nincsen.

S, ha majd egyszer összefogunk,

Egymás ellen nem indulunk,

S valóság lesz e szép álom,

Magyarország, erre vágyom.

Versem...

Tudod milyen érzés?...

Tudod, milyen érzés
egyedül maradni?
Ég és föld között
barát nélkül élni,
a lenyugvó napot
egyedül csodálni?

Tudod, milyen érzés
magadban beszélni,
a sok jót és rosszat
el nem mondani?
Ezernyi gond(olat)ot
magadnak meghagyni,
a széttört szívet
egyedül ápolni?

Tudod, milyen érzés
egyedül lefeküdni,
aggasztó gondok közt
álomba merülni?
Hajnalban felkelni,
és mosollyal elmenni
úgy, hogy semmi kedved,
de muszáj megtenni.

Tudod, milyen érzés
egyedül leülni?
Külön asztalnál
ebédet megenni?
Tudod, milyen érzés
szemlélni őket?
Ahogy EGYÜTT ülnek
s nevetnek melletted.

Tudom, hogy látnak,
de mégsem vesznek észre,
van náluk szabad hely,
de nem nekem készítve.
Borzasztó érzés
tisztán látni őket,
miközben tudom,
hogy rólam beszélnek.

Nem tehetek semmit,
csak hallgatok némán,
ahogy elhangzik
a stréber, meg a kislány.
Szeretnék olyankor
gyorsan eltűnni,
minden ember előtt
láthatatlan lenni.

Világot váltani,
új életbe lépni,
ahol minden ember
a másikat megérti.
Jó lenne, szép lenne,
kár, hogy csak álom,
biztosan örülnénk
egy boldogabb világon.

Ez az álom
nem lesz valóság,
ilyen volt az ember,
nem lesz nagy változás.
Még egy utolsó,
nagyon gyors kérdés,
tudod milyen az,
ha valaki szeret még?

(Deáki, 2017. szeptember 11.)

Egy látogatás ay IBM-nél

Sziasztok!

Kezdjük ott, hogy mi is az IBM.( International Business Machines) Ez egy informatikai cég, ami jelenleg 106 éves. 1911-ben alapították és talán az egyik legidősebb informatikai cég. Egypáran belépést nyerhettünk e cégbe. Az én kísérőm Tibi, a keresztapám volt. Rengeteg új dolgot megtudtam, többek közt az IBM múltjáról, fejlesztéseiről. Különböző szoftvereket gyártanak. Ezekből mi is láthattunk jónéhányat. Nagyon fontosnak tartsák, hogy mindenből kettő legyen, mivel ha az egyik elromlik, a másik etveszi a feladatát és így kevesebb az esély az adatvesztésre. Szerintem ez egy nagyon jó ötlet. Számomra a legérdekesebb dolog a Watson robot volt. Igaz, már hallottam róla valamit, de most megértettem, hogy ki is ő. Watson mesterséges inteligenciával rendelkező, vagyis gondolkodó robot. Egyenlőre a felhőben lakik. Ha nem hiszitek járjatok utána. Vagy nézzétek meg ezt a videót, ahol Watson a Jeopardy nevű játékban játszik. Előre szólok, hogy Watsont senki és semmi sem irányítja. Saját magára kell hagyatkoznia. Watson végül nyert óriási fölénnyel. 

Ezen kívül készítettek egy alkalmazást, amiben Watson segít az orvosoknak, hogy a betegnek milyen terápiára van szüksége. Emelett olyan alkalmazást is készült, ahol Watson a jogászoknak segít. A jogászok megadják az adott problémát és Watson pedig kikeresi az ehez az ügyhöz tartozó szabályokat, jogokat.  Javaslom, hogy próbáljátok ki ezt az oldalt (https://www.ibmchefwatson.com/tupler#recipe%2F%2F%2F34221%2F%2F2717-251-508-1147-2345-898-1550-1005-256-1306-6013-1548%2F8010%2F0), ahol Watson egyreceptet készít neked, a hozzávalók beírása utána.Watson egy trillert is készített. Az eddig létező trillerekből öszevágott egy saját filmet.

(https://www.youtube.com/watch?v=rqmHSR0bFU8)

Na, hogy tetszett? Persze ezt úgy vegyétek, hogy egy robot készítette a filmet. Most hagyom Watsont, áttérek OLI-ra, az elektronikus kisbuszra. Ő egy önvezető kisbusz(pontosabban őt is Watson irányítja, de Watsont senki sem irányítja), ami már magában szuper. Egyenlőre a maximum sebessége 20 km/ó, hogy elkerülje a baleseteket. Továbbá beszélget az utasaival. Ezt nem úgy kell elképzelni, hogy valaki beül a buszba és OLI megkérdezi tőle, hogy "Milyen napod volt?', hanem az úticélt érdeklődi meg. Ha szólunk OLI-nak, hogy szeretnénk elmenni egy nyitva lévő barkácsüzletbe, hogy vegyünk egy fúrót, OLI kikeresi a legközelebbi  nyitva lévő barkácsüzletet, ahol árulnak fúrót.

 Ezek után megkérdezi tőled, hogy biztos el akarsz-e menni az üzletbe, mert például csak 15 km-re van ez az üzlet. Ha igent mondasz, ő úgy tervezi meg az útvonalat, hogy eljuthass az üzletbe. Illetve karbantartja saját magát, tehát, ha valamilyen hibát vesz észre, elmegy a szerelőhöz és megkéri őt a hiba kijavítására. 

Még egy utolsó robotot szeretnék nektek bemutatni. Ő egy humanoid robot, akit szintén Watson irányít :). A robot recepciós ként működik. Meg tudja mondani az alapvető dolgokat, pl. hogy merre van a 122-es szoba. Nagyon aranyos ki robot.

Egy mesém...

Egyszer volt, hol nem volt, egy távoli varázslatos királyságban élt egy hercegnő az édesapjával és édesanyjával. Az egész országban őt tartották a legszebb lánynak. Arany haja hosszú és selymes, arca mindig mosolygós és gyermeki kék szemei mindenkit megigéztek. Zsófiának hívták, aki nagyon szeretett lovagolni. Volt egy saját szárnyas lovacskája, akit Szivárványnak hívott, mivel sörénye és farka a szivárvány színeiben pompázott. Emellett a hercegnő rengeteget olvasott, főleg azokat a meséket szerette, melyekben a főhős valamilyen varázslatos kalandban vett részt. Titkos álma volt, hogy egyszer egy ilyen kalandra menjen. Zsófia már felcseperedett és eladósorba került. A hercegnő kihirdette, hogy ahhoz megy feleségül, aki a számára legjobb ajándékot adja. Jöttek is a grófok, bárók, hercegek, válogatott cigánylegények. Egyik selyemruhát, a másik gyémánt ékszert, a harmadik egy márványpalotát ajándékozott volna neki, de Zsófia mindegyik kérőt elutasította. Kevés olyan legény maradt a világon, aki még nem próbált szerencsét. A hercegnő szülei már-már azt hitték, hogy Zsófia örökre egyedül marad. Ám egyik nap egy különleges herceg érkezett az udvarba. Bence, aki nem ruhákat vagy ékszereket ajánlott a hercegnőnek, hanem egy felfedező utat. Zsófia szeme felcsillant. Végre teljesülhet vágya. A herceg nyakába borult és így szólt. 
–Én a tiéd, te az enyém...- kezdte Zsófi. 
- ...ásó-kapa , s nagy harang válasszon el minket!- fejezte be Bence. Még aznap megtartották a lakodalmat. Mulattak, énekeltek, táncoltak. A lakodalom végén a friss házaspár elköszönt a vendégektől és elindultak a hosszú útra. Úgy döntöttek, hogy hajóval vágnak neki a kalandnak. A tenger hömpölygő hullámait Zsófia igazán élvezte. Az utazás közben nagyokat nevettek, jól érezték magukat. A szárazföldet a hercegnő elsőnek vette észre, ahol partot vetettek. A takaros kis szigetet zöld növények borítottak. Bence hozzákezdett a házépítéshez, ahol rossz idő esetén meghúzhatták magukat. Miután elkészült, vadászni indult, Zsófi pedig bogyókat gyűjtött. Jól ismerte az ehető és mérgező növényeket. Még három halat is sikerült kifognia. Este megsütötték a zsákmányt, jól belakmároztak, majd nyugovóra tértek. Reggel nekivágtak a sziget felfedezéséhez. Egy különleges barlangra akadtak, ahol egyre beljebb jutottak. Bence herceg készített két fáklyát, így láttak a sötétben. A barlang végén egy ládikára bukkantak. Ez nagyon meglepte őket. A hercegnő kinyitotta a ládát, amiben egy kincses térkép volt. A térképre a következő kis vers volt írva:

„Játék, játék, jó játék,
 Kincset keress, de ne félj! 
Menj végig a hosszú úton, 
S fent érzed magad a csúcson!”

-Aztaaaa! Mintha belecsöppentem volna az egyik könyvembe!- örvendezett Zsófi. 
- Na erre igazán nem számítottam. Hát akkor siessünk, keressük meg azt a kincset! - mondta boldogan a herceg. Nem is rostokoltak, elindultak a térkép szerint. Titkos ösvényeken haladtak a fák között. Alagutakba és fákon ugrálva mentek. Minden jel arra mutatott, hogy jó irányba haladnak. A térkép szerint már nagyon közel volt a cél, ám ekkor egy újabb versike jelent meg. 

„Eddig utad szerencsés volt,
Veszedelem most jön csak, 
Vigyázz, ki kedves, lehet ravasz! 
Minden szóra figyelj majd!”

- Milyen érdekes! Ezt vajon hogy értik? Azért figyeljünk, nehogy meglepetés érjen minket!- mondta Zsófi. Ám épp hogy csak egy lépést tettek, egy törpe ugrott eléjük. 
- Heló, heló mindenkinek! Az én nevem Szipor. Látom megtaláltátok a térképet. Eddig eljutottatok, de ha szeretnétek folytatni az utatokat, meg kell válaszolnotok három kérdésemet. Készen álltok?  - Hát persze!- mondta egyszerre Zsófi és Bence. - Jól van, az első kérdésem így hangzik: 

Tó vizében lépeget, 
Békák veszedelme, 
Békát fog és messze néz, 
Fél lábon merengve.

- Ezt tudom! Nem lehet más, csakis a gólya! Ő békákat eszik és tud is fél lábon állni. Olvastam róla az egyik könyvemben!- mondta Zsófia. - A válaszod helyes! Tényleg a gólyáról szól a talány. Na de készen álltok a másik feladványra? 
- Igen készen állunk! - mondta Bence. - Hát tessék, így hangzik:

Ha kimondod a nevemet, 
eltűnök. Mi vagyok én?

- Hát ez jó nehéz. Vajon mi a megoldás?- gondolkodott Zsófi. 
- Ha kimondod a nevemet, eltűnök. - ismételte meg Bence. – Várj! Megvan! A megoldás csak a csend lehet, hiszen ha kimondjuk azt a szavat, hogy CSEND, máris eltűnik. 
- Jó a válaszod. Milyen okosak vagytok! Ez egy igazán nehéz feladvány volt. Mondhatom a harmadik kérdést? De vigyázzatok, mert ha most rosszul feleltek, nem mehettek tovább és a hajótok is eltűnik. Jól figyeljetek!

Csakis a tiéd, mégis mások használják. Mi az?

-Na most törhessük a fejünket. Mi az, ami csak a milyénk, de mégis mások használják?- gondolkodott Bence herceg. 
- Nézzük mi a miénk. Szóval miénk a testünk, a hangunk... jaj, de ezt mind mi használjuk! - mondta Zsófia. 
- Majd valahogy kitaláljuk Zsófi! 
- Ez az Bence! Megvan! A megoldás a nevünk! Hiszen a nevünk csak a milyénk, de mégis mindig valaki más használja, mert így szólítanak meg.- ujjongott Zsófi. 
-Ez a válasz is helyes. Eddig senkinek sem sikerült jól válaszolnia a három kérdésre. Mivel ti okosan megfeleltetek, tovább engedlek titeket, sőt még ezt a sípot is nektek adom. Ha segítség kell, csak fújjátok meg! Nagy meglepetés fog érni titeket. 
Ezzel a kis törpe Zsófi kezébe nyomta a sípot, majd eltűnt. A herceg és a hercegnő boldogan gyalogolt tovább. Egy újabb versike jelent meg a térképen.

„Az első próbát kiálltátok, 
eszeteket igazoltátok, 
másik próbán ügyes légy, 
jó megoldást keressél!”

Zsófi és Bence elolvasták a verset, majd tovább mentek. Sokat gyalogoltak az erdőben, majd egy hegyre vezetett fel az útjuk. Már jó utat megtehettek felfelé, ám ekkor akadályba ütköztek. Egy óriási szakadékhoz érkeztek. Átugrani nem tudták, és hidat sem találtak. 
-Ezt nem hiszem el! Eddig eljöttünk és most vissza kell fordulnunk? Pedig már olyan közel voltunk!-szomorkodott Zsófi. 
- Ne félj, majd kitalálunk valamit. Már meg is van! Használjuk a sípot, amit a törpétől kaptunk!- mondta Bence. A hercegnő belefújt a sípba, s csodák csodájára megjelent előtte kedvenc lova, Szivárvány. A ló így szólt: 
- Ülj fel a hátamra Zsófia hercegnő! Átviszlek a szakadék túlsó oldalára Bence herceggel együtt. 
Zsófi szólni sem tudott ámulatában. Nem sejtette, hogy Szivárvány beszélni is tud. Ám kis idő múlva már paripája hátán repülte át a szakadékot. Mikor Bence is szerencsésen átért, folytatták az útjukat. Szivárvánnyal együtt. Mentek-mendegéltek s felértek a hegy tetejére. 
- Na most hogyan tovább? Itt kéne lennie a kincsnek.- mondta Zsófi kissé csalódottan. Ekkor a térképen egy újabb kis vers jelent meg.

„Ügyes voltál minden próbán, 
A kincs a tiéd lehet mostmár, 
Talán még észre sem vetted, 
De a megfejtés előtted hever.”

-Előttem hever? Nézzük csak, mi van itt!- mondta Zsófia, s egyet előre lépett. Ekkor csikorogni kezdett valami, majd egy kis láda emelkedett ki a talajból. Csak akkor vette észre, hogy egy titkos gombra lépett. A doboz köré álltak, s Bence felnyitotta a kincsesládát, mely tele volt arannyal, ezüsttel sőt még gyémánttal is. A dobozhoz egy tekercs volt rögzítve. Zsófia hercegnő szétnyitotta, majd hangosan felolvasta.

„Mennyi kincs és milyen szép, 
minden csakis a tiéd, 
de ne felejtsd, 
hogy ez a kaland, 
többet ér, 
mint minden arany!

Tinektek hát itt és most, 
varázserőt is adok. 
Bánjatok majd jól vele, 
hogy boldog világ lehessen.”

S ebben a pillanatban három varázsékszer jelent meg a levegőben. Zsófia egy nyakláncot, Bence egy gyűrűt, míg Szivárvány egy fejéket kapott. A kis csapat nagyon örült. A visszaút már gyorsan ment, mivel Szivárvány a hátán vitte Zsófiát és Bencét, így hamarosan már hazafelé hajóztak. Kipróbálták a varázsékszereiket. Zsófia hercegnő szeretetet, Bence herceg boldogságot és Szivárvány pedig hitet tudott teremteni a szívekbe. Hazaérkezésüknek mindenki nagyon örült. Amikor meglátták a kincset és tudomást szereztek a varázserőről, ujjongott az egész nép és ünnepséget csaptak a vándoroknak. Az ország gazdag lett, és az emberek szívébe boldogság, szeretet és hit költözött. Így élt Bence és Zsófia, akik rövid időn belül az ország királyává és királynőjévé váltak. Ezek után boldogan éltek míg meg nem haltak. Itt a vége fuss el véle. Ha nem hiszed, járj utána!

Eredményeim a 2016/17-es tanévben

Ebben az évben is több veersenyen vettem részt. Sok gyakorlással ezeket az eredményeket értem el.

Sajó Sándor versmondó verseny               (nemzetközi)      3.hely
Kossányi József szavaló verseny               (járási)              3.hely
Pislákoló mécses szavalóverseny              (országos)         2.hely
Tompa Mihály szavalóverseny                  (országos)          ezüst sáv, különdíj
Ipolyi Arnold népmesemondó verseny     (országos)           aranysáv
Szép magyar beszéd                                 (járási)                5.hely
Kaszás Attila  szavaló verseny                 (nemzetközi)       ezüstsáv
Katedra-Magyar irodalom                       (országos)          14.hely
Katedra-Matematika                                (országos)          2.díj, 13. helyezett
Zrinyi Ilona matematika verseny             (kerületi)             7.hely
OLIMPIÁS matematika verseny              (kerületi)             3.hely
PITAGORASZ matematika verseny         (járási)                1. hely
4 tusa gimnasztika verseny                      (járási)                3.hely
Atlétika verseny (krikettlabda)                (járási)                részvétel
Helyesírási verseny                                 (járási)                2. hely
Ferenczi István  képzőműv. verseny        (országos)           2. hely
Versmondó fesztivál                                (járási)                1.hely
Kossányi József képzőműv. verseny        (járási)                3. hely
Palóc Társaság Esszéíró pályázat          (nemzetközi)        fődíj, MKN-díj
Lövészverseny                                         (járási)                részvétel
Kodály Zoltán műveltséi vetélkedő         (országos)           ezüst sáv
Biológia OLIMPIA                                 (járási)                5.hely
Életmese pályázat                                   (nemzetközi)        különdíj
Címlapfotó pályázat                               (országos)            részvétel
Újévi sakkverseny                                   (járási)                3.hely
Sakkverseny                                            (járási)                részvétel

Eltűnnék..

Ülök a buszban
A sok hülye között,
Van, ki a telefont nyomja,
Vagy bambán röhög.

Nem akarok mást,
Csak haza érni,
Leülni, pihenni,
A csendet hallgatni.

Belemerülnék a
gondolataimba,
csak ne idegesítene
Az óbégatók hada.

Van, aki alszik,
Csak tudnám, hogy hogyan,
A pihenés tudomány
Ekkora zajban.

Én csak unatkozom,
"Dik a kis gyerek!"
Mondják mögöttem,
A nagyra nőtt gyerekek.

A fák mellettem,
Messze menekülnek,
Én is megtenném,
De sajnos nem lehet.

De nem,
én nem szólok semmit,
Ha valaki rám néz,
az arcomról lerí.

Csak arra gondolok,
Hogy minden egyes perccel,
Közelebb érek,
A nyugalom fele.

Most hirtelen
tollat ragadok,
papírt veszek elő,
egy verset írok.

Gondolataimat szépen
összeszedem,
Mérgemet most
papírra vetem.

Ha írni kezdek,
Semmi sem zavarhat,
Az ordító gyerekek
külvilágban maradnak.

Írok és írok,
Többé nem sírok,
Soraimat zárom,
S vágyakozva mondom,
Hol vagy édes OTTHON?

Deáki

Deáki

Derűs, kedves falu,
Ezer féle arcú,
Álmodozó gyermekek,
Küszködő felnőttek,
Itt vagyok én otthon.

Nemzeti VERSeny-versvideó (Bukovsky Dorottya) 2017

Van egy álmom...

Van egy álmom,
gyerek lenni,
semmitől se kelljen félni,
egész nap csak nevetgélni.

Van egy álmom,
felnőtt lenni,
emberiségnek segíteni,
a világot szebbé tenni.

Van egy álmom,
idős lenni,
végre mindent kipihenni,
unokáimra vigyázni.

Van egy álmom,
ember lenni,
a világban nem elveszni,
minden percet kiélvezni.

Álmok és vágyak

Engedd szabadjára álmaidat
a vágyak tengerén,
s mint a csónak,
úgy fújja majd őket a szél.

Dobálja majd hullám,
veri majd csípős szél,
de a csónak egyszer partot ér,
s álmod beteljesülé.

Most én is álmokat bocsájtok tengerre,
de vihar kerekedé,
és csónakomat dobálja víz,
de elsüllyeszteni nem sikerülé.

Közel már a cél,
a csónak mindjárt partot ér,
ám jön egy forgószél,
és csónakom halad,
de rossz irány felé.

Ilyen tud lenni egy álom,
összevissza jár,
az emberre nem hallgat,
beteljesülése homály.

Egy esélyünk csakis az,
hogy a kormányt megfogjuk,
és vasmarokkal irányítsuk
lassan a part felé.

S majd a célba ért csónak,
mint egy ajándék,
örömet hoz,
mert vágyad teljesülé.

Költőknek... (egy újabb versem)

Költőknek...

Mér` olvasod versemet?
Csak pár sorból áll.
Tán különleges?
A betűim, mi elragadott?
Tudom jól, hogy másképp írok,
mert varázslat, az nincs benne.

Igaz jóslást, aranybányát nem találsz,
semmi ilyet, az kizárt.
Mégis végigolvasod,
pedig csak szavak.
Az igazság az,
hogy felvidít vagy megnyugtat.

Minden versben ott van
egy rejtett gondolat,
miből tanulhatsz
vagy megváltozhatsz.
Egy szó, mely egyszer
eszedbe juthat,
megváltoztathatsz vele
életet, utat.

Nagyon fontos az,
hogy legyen nálad papír
és egy toll,
hogy leírd gondolataid.
A sorok közt őszinte,
gyermeki szeretet,
hogy boldog világ legyen.

És hogy elolvastad versem,
köszönöm most neked.

Valami új kezdődik...

Nemrég megrendezésre került a Templeton Program zárórendezvénye. Számomra nagyon hamar elfutott ez az egy év. Most így visszagondolva az elmúlt évre, rájöttem, hogy mennyit tanultam, okosodtam, számtalan új ismerőst barátot szereztem. Sok programról sajnos beszámolót sem tudtam írni, (pl: Fellépésem, színház látogatása, csoporttalálkozó...) de ezt amúgy is nehéz szavakba önteni. A rendezvényen sok okos gondolatot hallhattam a program megálmodójától, Csermely Pétertől, akinek szeretném megköszönni, ezt a kiváló programot, a sok lehetőséget. Hallhattam még Benkő Vilmost, a MATEHETSZ tehetségnagykövetét, Szécsi Anikót, a Templeton Program vezetőjét és Dr. Péter-Szarka Szilviát, a  Templeton Program szakmai vezetőjét. Az oklevelek és hátizsákok átadása után szendvicsek és gyümölcslevek, illetve kötetlen beszélgetés várt mindenkire. Különböző standokat tekinthettünk meg, amik nekem nagyon tetszettek. Én összesen 48 programon vettem részt annak ellenére, hogy elég messze lakok Budapesttől. Szeretném megköszönni a szüleimnek, hogy rengeteg munkájuk ellenére ennyiszer elhordtak. Most már tudom, hogy sok szülő ezt nem engedhette volna meg. Most, hogy a Templetonnal leraktuk az alapokat, az lesz a feladatunk, hogy építkezzünk erre. Szükségem lesz még a kapcsolataimra is, és lehet hogy egyszer majd viszem valamire, de a Magyar Templeton Programot soha nem felejtem el, nagy szerepe volt/van az életemben.



Íme pár videó. Ezen az oldalon még több érdekességet találhattok:             http://templetonprogram.hu/#ujdonsagok

♡❤BOLDOG ÚJ ÉVET MINDENKINEK!❤♡

Karácsony

❤Nagyon boldog KARÁCSONYT mindenkinek!❤

Sziasztok! Az elmúlt időben nem nagyon tudtam a blogon tartózkodni, mivel rengeteg dolgom volt. Most már újra jelen leszek. Sajna rengeteg programról nem tudtam beszámolót csinálni, amit most már nem is fogok. Ha valakit érdekelnek az elmúlt idő programjai, akkor katt a http://templetonprogram.hu/ oldalra. Akkor a legközelebbi viszont látásra. Nem sokára egy jótékonysági koncertről fogok írni. :)
Sziasztok!
Dori

Versem...

Egy gyermek imája

Ima száll a magas égbe,
Nagy, fekete, messziségbe.
Egy pici gyermek imája,
Mi most fellegekben jára.

Karácsonykor éjfél tájban,
Sírdogál ő kis ágyában.
Majd letérdel, s szépen halkan,
Imát suttog áhítattal.

Szegények az ő szülei,
Fenyőfára már nem telik,
Ezért fohászkodik nagyon,
Egy álma valóra váljon.

Se sok játék, se arany pénz,
Csak karácsonyfa kéne még.
Megbízik az Úr Jézusban,
S apró szíve nagyot dobban.


Halk csilingelés hallatszik,
Messzeségben angyal látszik.
S mire belép a nagy szobába,
A karácsonyfa már ott álla.

Roskadozik ajándéktól,
Egész család örül,táncol,
És a csoda alkalmából,
Mindenki imádkozik most.

Köszönetet mondanak,
Hogy ily nagy dolgot kaphattak.
Azóta az egész család,
Rendszeresen templomba jár.

Minden ember boldog lehet,
Csak szeresse a jó Istent.
Ő, ha kéred, mindent megad,
Imádkozz és sok mindent kapsz!

Drón só

Az egyik barátom, Zenki, akit már említettem, elhívott egy Drónsóra a Hungarexpo-ba. Nagyon élveztem. A millió drón nagyon érdekesnek látszott. Találkoztunk robotokkal és egypár előadást is meghallgattunk. Nagyon sokat viccelődtünk. Örültem, hogy egy új élménnyel lettem gazdagabb. Haza felé megálltunk Tatán, ahol fagyit és lángost ettünk. Tényleg szuper volt.
Sziasztok!

Ősz. . .

Itt az ősz!
Íme egy kézzel készített dísz. Ha úgy gondoljátok, készítsétek el ti is.   :)

Videó a nyári táborról

Szeretettel ajánlom ezt a videót a templetonos táboról.   :)

MTVA látogatás

A metróról a HÉV felé igyekeztünk, amit szerencsére el is értünk. Majd szét pukkadtunk, mert a 4.csoporttalálkozó után jól megebédeltünk. Sajnos a leszállás után még volt előttünk egy "kicsi" út. Mikor odaértünk, Zsófi, Kriszti lánya várt minket. Ő lett a mi idegenvezetőnk. Nagyon izgatott voltam. Először a kelléktárat néztük meg. Be szerettünk volna kukkantani a jelmeztárba is, de azt már addigra sajnos bezárták. A következő megállónk a sminkes szoba lett. Most jöttek a legizgalmasabb helyek, a stúdiók. Egy élő híradót láthattunk "élőben". Nagyon érdekes volt látni a felvételt. A kamerákról is sokat megtudhattunk. Miután elhagytuk a híradó stúdióját, a család-barát műsor stúdióba indultunk felfedező útra, mivel ott per pillanat nem volt adás. Még ellátogattunk pár helyre, például megnéztük a kiállított Süsüt és az óriási Rubik-kockát. A nap végén elköszöntünk egymástól, majd mindenki hazaindultunk.

Szegény apukámat kikészíthettem, mivel az egész hazavezető úton (3óra)csak fecsegtem a csodás élményeimről.

Szóval ilyen volt a MTVA látogatása.
Sziasztok a következő bejegyzésemig.

Kirándulás

A nyári szünet utolsó hetét mi még ki akartuk használni, ezért úgy döntöttünk, hogy kirándulni megyünk. Először a gyönyörű Sopront látogattuk meg, ahol Gyuriék, az ismerőseink laknak. Sopron nagyon szép volt.
Emellet grillpartira mentünk, étteremben voltunk és még Sárvárra, a fürdőbe is ellátogattunk. Amúgy tudtátok, hogy Sopronban még a szitakötő is cigarettázik. :)
Következő uticélunk Keszthely, és a kihagyhatatlan Balaton lett. Egy panzióban aludtunk és a Balatonban még kajakozni is elmehettem. Szüleimmel egy egy órás hajóútra mentünk, ahol kormányozhattam is. Jól szórakoztunk, de várt a következő város, Zalakaros. A Men Dan hotelben volt a szobánk. Kirakodás után egy finom vacsorát fogyasztottunk. Főleg fürödtünk, egyik nap biciklizni is elmentünk. Végül elmentünk kisautóval egy farmra és megnéztük a Kis-Balatont is. Elérkezett a hazautazás. Azért örültem, hogy hazamegyek, mivel már hiányoztok a többiek. Otthon tárt karokkal vártak. Nagyon jól éreztem magam. Most pedig sziasztok, mivel vár a SULI.

Versem...

Üzenet

Ó Istenem, segíts nekem,

hogy szebb legyen az életem.

A te ünneped végre  eljött,

Karácsony van, szebb élet jön.

Az ember ma megbocsát,

együtt van az egész család.

Harangszó a templomban,

szól az ének harsogva.

S minden szív a Himnusz alatt,

együtt dobban, s együtt mondja

Kölcsey Ferenc gondolatait.

Az Isten minket megsegít,

szeretetben élünk itt.

A mi óránk végre eljött,

nem fog szemünkből

csordulni több könny.

Megtanultuk végre mára,

jobb a szeretet, béke, hála.

Hiszen mire jó a háború,

mindig rossz és sanyarú.

Hitben éljetek emberek,

így nyerhessük el

Az örök életet.

(2016.9.18)

metorommal

Újra találkoztam a mentorommal és eldöntöttük mivel fogunk foglalkozni az egy, vagyis már csak fél év folyamán. A fő témánk a versek lesznek. Segít verseket keresni és mondani. A jó szórakozás sem maradhat el. Tervezzük a következő találkozót is. Addig is sziasztok!

Tanulási módszertan kurzus

A programon nagyon  jól szórakoztam, és a vezető is nagyon kedves volt, de sajnos a programról késve írok és ezért nem emlékszem.
Sajnálom. :(

 

4.CSOPORTTALÁLKOZÓ

Kb. 2 óra alatt érkeztünk meg Budapestre az Anker közbe Sanával, Rékával és Blankával. Már szinte otthonosnak érzem, bár május óta már nem voltam itt. Ezúttal elbeszélgettünk a nyarunkról és a Templeton táborában szerzett élményekről. Majd elbeszélgettünk róla, hogy miképp haladnak a bevállalt munkák. (poszter, plakát, blog, előadás, stb.) Nem húztuk az időt, nemsokára egy új feladatot kaptunk. Méghozzá körbe kellet rajzolni a lábunkat és a nyomba bele kellett írni, hogy milyen lábnyomort akarunk itt hagyni. Vicces és jó feladatnak bizonyult , mert mindenki azt nézte, hogy milyen a lába formája. Ezúttal ebédelni a szembe lévő étterembe mentünk, ahol, szerintem kiettük a konyhát. Az ebéd után még járni sem volt kedvünk, pedig muszáj volt, mivel át kellett sétálni az MTVA épületébe. . .

 Kíváncsiak vagytok a folytatásra? Akkor olvassátok el a MTVA stúdiólátogatás nevezetű bejegyzést.

Bulizzunk . . .

Sziasztok! Nem is olyan rég Sana, Blanka és Réka látogatott meg. Én egész nap készülődtem mivel a napra egy bulit terveztem Rékáékkal és az osztálytársaimmal.Mikor megérkeztek körbevezettem őket, majd egy ebéd után célba vettük a medencét. Nagyon frissítő volt, mivel a napon 28 fok volt. Jó volt úszkálni egy kicsit. Sajnos megfeledkeztem a díszítésről. Csak pár lufit tudtam gyorsan felrakni.
Mikor megérkeztek a barátaim játszani kezdtünk és persze a medencébe egy ugrás soha nem ártott. Néha még játék közben is bombáztak. Legjobb a Számháború volt. Ez mindenkinek tetszett. Sajna a buli gyorsan elszaladt, de Sanáék és én inkább fel szaladtunk a házba. Lezuhanyoztunk, majd felkaptuk a pizsinket. Sana felső, Réka pedig az emeletes ágy alsó részén aludt. Blanka a földön akart aludni, ezért kihoztuk neki a babzsákot. Én  más szobában aludtam, de este még leültem a szobába. 11-ig csak nevettünk és ijesztgettük egymást, 11:45-ig pedig hallgattuk ahogy Blanka és Réka a karatéról és dzsúdóról hadovál. Végül sikerült elaludni. Másnap reggel Sanán kívül mindenki időben kelt. Végül ő is felébredt a beszélgetésünkre. A reggeli után összepakoltak és együtt indultunk Budapestre. . .

Ha érdekel a folytatás olvasd el a 4.CSOPORTTALÁLKOZÓ című bejegyzést.

1. találkozó a mentorommal

Sziasztok! Az egyik bejegyzésemben már említettem, hogy a Templeton Programon belül mentort is kaphatunk. Az én mentorom Antal Kinga Kincső. Személyesen még csak a sajtófesztiválon találkoztunk, viszont nem rég MESSENGER-en beszélgettünk. Kilenc óra körül kezdtük meg a beszélgetést. Először féltem, hogy Kincső komoly lesz és én egy komoly beszélgetés közben nem tudok feloldódni. Ehelyett azonban egy kötetlen beszélgetésben lehetett részem, ahol megismerkedhettünk egymással és igazán kedves volt. Rettenetesen tehetséges és hasonló az érdeklődési körünk is. A következő találkozó időpontját még nem tudom, de már nagyon várom.

Versek. . .

Egy hely

Messze, messze,

Hol még ember nem járt,

Ott leled meg,

Azt ami vár.

De ezt a helyet,

Még emberi szem nem látta,

Fül nem hallotta,

Kéz még nem fogta.

Mert ez a hely

Itt van bent,

A szívünkben.

Leld meg hát te,

És vigyázz rá,

Mert egy van belőle,

És csak rád vár.

(2013.9.8)

---------------------------------------------------------------------------- 

Mindent el kell kezdeni,

És be kell tudni fejezni,

De ne tessék megijedni,

Versem lesz még sokáig.

Az ihletem most elfogyott,

De ahogy lesz, majd használom. . .

(2016.8.26)

(TEMPLETON) NYÁRI TÁBOR

Egy szép nyári vasárnapi napon autóba ült az egész család és boldogan vettük célba Lovasberényt. A nap melegen ragyogott és mi örömmel teli, akadályok nélkül tartottunk a célba...

Hát ez történt volna egy mesében.

Azonban mi késve, idegesen indultunk és néha még az eső is szemergett. Az odajutás sem volt akadálymentes, mivel a GPS földutakra, zsákutcákba  térített minket és még egy kerülőre is elvezetett.  A legfontosabb persze az volt, hogy épségben megérkeztünk, valamint a MAGYAR TEMPLETON Programnak köszönhetően egy hétig a Hotel Lovasberényben lévő tábort és azon belül a kiváló programokat és játékokat élvezhettem.

Mikor megérkeztünk megkaptam a szoba kulcsát és megismerkedtem a szabatársaimmal, Kis Anna Sárával(Sana) és Horváth Zenkő Veronikával(Zenki). Igazából nem is kellett sokáig ismerkednem, mivel mind a kettejükkel már régi barát voltam. Miután elfoglaltuk a szobánkat, megismertük az új csoporttársainkat és csoportfacilitátorunkat (Ginterné Csorba Zsuzsanna), akikkel a tábor alatt együtt dolgoztunk. Vacsora után még egy kicsit ismerkedhettünk a többiekkel, végül este 11-kor beledőltünk az ágyba. Hétfőn a svédasztalos reggeli után máris kezdődtek a tartalmas programok, amikből magunk választhattuk ki, hogy melyiken szeretnénk részt venni. Először a „Csapadban az erő” nevezetű programot próbáltam ki , ahol nagyon jó játékokat játszhattam a többiekkel. Egy kis pihenő után az ebédlőt vette célba a fellow-k társasága. Ebéd után a csoporttunkal egy közös projektmunkát kezdtünk csinálni ami a természetvédelemről szólt. Ezután olyan érzésem volt, mintha egy „programbombát”  dobtak volna le rám. A jobbnál jobbnak tűnő programok közül először a „A konyhai kísérletektől a világító baktériumokig és tovább..." nevezetű programra mentem. Bényei Éva Fellow előadása nagy kedvet adott a kutatásra, a titkok feltárására. A tudományos előadás alatt szó volt többek közt a DNS-ről és a baktériumokról szóló kísérletről is. A program végén már futhattam is ki a parkolóba, ahol kezdetét vette az „Állatbemutató” Tóth Gábor sólymásszal, aki amúgy (nagy szomorúságomra) NEM hozott sólymot. Ettől függetlenül nagyon tetszett a bemutató. Humoros, ismeretterjesztő és igazán érdekes előadás során láthattunk egeret, patkányt, menyétet, rókát, kutyát és görényt,( aki amúgy nagyon görény volt, mivel nem csinálta meg a mutatványt). Jól le is szidták és emiatt mindenkiből kitört a nevetés.

- Figyelj te görény, mi azért kapjuk a pénzt, hogy megmutatjuk, vannak akik többet is tudnak mint a közönség. Szóval búj be a széna alá, de azonnal! -mondta a solymász, de nem történt semmi. Ezért egyszerűen benyomta a görényt a széna alá.

- Tadá! - modta, majd fevette a gőrényt és hangosan odasúgta.

-Ezért még otthon számolunk! Vége az esti TV-nek!

Sajnos minden programnak egyszer vége szakad, de 1 óra múlva újabb szuper program várt minket „Playback Színház” néven. Itt a fellow-k és facilitátorok egyaránt „szerepet” kaptak, mivel a jó kis történeteink, élményeink mind színpadra kerültek. Az előadást  nem lehetett nevetés nélkül  kibírni. Este vacsora után még állni is nehéz volt, ezért nagyon vártuk a pihenést. Majd elfelejtettem mondani, vagyis írni, hogy minenki húzott egy nevet és annak az embernek mi lettünk az angyalai a tábor idejére. A kihúzottnak mindenki valami apróságot adott ajándékba, de csak titokban. Kedden egy újabb finom reggeli után megint a  „Csapatban az erő” –n vettem részt, csak ezúttal más játékokat játszottunk. Nekem talán az egyik legjobb programom a „Kreativ Európa” volt, ahol Csémi Balázs(színművész), Borten Carmen Stefani(zongorista) és Kovács Benjamin(zeneszerző, szinkronszínész)volt a vendégünk. Talán azért is tetszett annyira ez a program, mivel én is ebbe az irányba sodródom. A program alatt egy szlovák nyelvű éneket is elénekeltem.

Számomra ez is nagyon jó volt. A program végén egy interjúra hívtak, ami nagyon felizgatott. Ebéd és projektmunka után egy kirándulásra mentünk Fehérvárcsurgóra a Károlyi Kastélyba.

Ó, hogy is írjam körül. Csodálatos! A gyönyörű festmények, termek, az óriási Vajai Szabolcs könyvtár, és a kert semmihez sem fogható. A hotelba visszaérve a vacsora, majd Hegyesi Donát Robotbemutatója várt, amin mellesleg már egyszer részt vettem, de még így is érdekes volt. Estére senki sem tudott ellenállni az ágy hívó szavának. Szerda és a megszokott kezdés. Reggeli, „Csapadban az erő”. Az 1. proram neve a „Beszélgetés egy kivállósággal”volt, amit Dr. Szabó Gábor fizikus tartott, aki egyébként a  Szegedi Tudományos Egyetem rektora, az SZTE Optikai és Kvantumelektronikai Tanszék kutatója, az MTA rendes tagja. Főleg a lézerről volt szó, ami megragadta a figyelmem és igazán érdekes dolgokat tanultam róla. Újra jött az ebéd és projektmunka. A komoly programok után mindig kell egy kis lazítás és ez  „Zenére hangolódva Balaskó  Jánossal” nevű programmal sikerült is. Főleg fújós hangszerekkel barátkoztunk, de egy kis zene elmélettel is foglalkoztunk. Erre a napra ennyi jutott. Hívott az ágy. Csütörtökön reggeli és  „Csapatban az erő” után a „Beszélgetés egy kivállósággal”program következett, amelyen      Dr. Gyarmathy Éva, az MTA TTK Kognitiv és Idegtudományos Intézet tudományos  főmunkatársa, klinikai szakpszichológus, a tehetség-téma egyik jeles hazai kutatója tartotta az előadást. Beszélgetés fő témája az iskolai nehézségek voltak. Elhangzott egy mondat, amin mindenki megdöbbent egy kicsit. „Nincs teljesen szükség az iskolára.” Érdekes, de igaz, csak nem teljes mértékben. Mikor elmagyarázta, hogy mire gondol, szerintem mindenki egyetértett vele.              A program után jól esett az ebéd és a projektmunkánkat végre teljesen befejezhettük.  Következő előadást Vízi Pál Gábor, az MTA Wigner Fizikai Kutatóközpont kutatója adta elő.             Az előadás címe „Űr, robotok” volt, de viszont egy szó nem volt ejtve a robotokról. Annál több az Űrről. Az ősrobbanástól (más néven a Nagy Bummm-tól) egészen a mai kutatásokig eljutottunk, sőt lehet, hogy még a jövőbe is betekintést nyertünk volna, ha nem fogy el az idő. Az előadás végén odamentem hozzá egy aláírást kérni és segítettem összerakodni. Mindeközben nagyon jót  beszélgettünk, sokat tanultam. A második programot két fiatal ZSENI: Kormos Tamás és Kovács Dániel, szintén az MTA Wigner Fizikai Kutatóközpont kutatói tartották. A program neve „Mászkálló robotok” volt. Itt szerencsére tényleg szó volt a robotokról, sőt hat típussal ismerkedtünk meg. A robotok nevei Kiskocsi, Pók(2012), Kétkerekű(2013), Légpárnás(2014), Bálna(2015), Fogas(2016)volt. Nagyon érdekes és lényegretörő, vicces előadásban volt részem, pont mint Vizi Pál Gáboré. Az előadás végén mind a hat robotot ki lehetett próbálni. Este kint sütögettünk és aki akarta tudni, hogy ki volt az ő angyala, annak azt elmondták. Az utolsó napot jól ki akartam használni, mégis olyan gyorsan elszaladt. Vacsora, beszélgetés és alvás. Pénteken egész délelőtt a projektmunkánkkal foglakoztunk, amit még ebéd előtt elő is adtunk.                         A projektünk a pillangóhatásra épült és három fő részre volt osztva. Ezek  voltak a Víz, Globális felmelegedés és a Tengeri élővilág. Szerintem elértük a célunkat, mert mindenkit jól elijesztett az előadás a szemeteléstől. Végül elérkezett a hét legrosszabb pontja az összepakolás. Szerencsére sikerült eltüntetni a rumlit, mire a szülők megérkeztek. Engem a szobatársam, Zenkő apukája vitt haza. A hét folyamán izgalmas számháborút is játszottunk, amikor a gyerekek kikapcsolódhattak. Rengeteg új barátot szereztem.

A legjobban a Kreatív Európa nevezetű program tetszett, de mégis úgy érzem, hogy a többi is szuper volt. Olyan dolgokat tanultam ebben a táborban amit, hasznosíthatok majd az életemben. Megtudtam, hogy egyes dolgoknak, milyen súlyos következménye lehet. A projektnak köszönhetően próbálok sokkal jobban vigyázni a környezetemre. Az emberek akik az előadást tartották nagy mértékben megváltoztatták az életem, mivel felnyitották a szemem és nekik köszönhetően új célokat is tűztem ki magam elé.

- Ó, milyen jó volt! S ahogy már említettem egyszer mindennek vége szakad, de reménykedem, hogy jövőre újra autóba ülhet az egész család egy újjabb csodás élményért.

Versek. . .

Íme a legújabb versem:

Képzelj

Ablakon kinézni,

Poharat eltörni,

Ágyban feküdni,

Házat rajzolni,

Mindenki tud.

De repülni, szárnyalni,

Tündért álmodni,

Lepkével táncolni,

Felhőn ugrálni,

Csak a gyermek tud.

A sok felnőttet

Az izgatja mára,

Mikor érkezik meg

A csekk és kifizetendő számla.

Mikor lesz vége

A  munkaidőnek?!

Mennyibe kerül

A SAMSUNG TV-je?!

A gyermek álmodozik,

Hallgat a szívére,

Nem fél megkérdezni,

Hogy hány éves a néne.

Fantáziál, kitalál,

Kérdez, s mindig választ vár,

Csodálkozik a csodán,

Érdekli CSODAORSZÁG.

Lássuk be,
A gyermek más.
Fantáziája száll,
Színes, mint a szivárvány .
Csak egy kicsit tanuljunk tőlük,
Mert szükség lesz még rá.

Merjetek álmodni emberek,

Mert kell, hogy egyszer,

nagy dolgokat tegyetek!

(2016.8.1)